2017. október 20., péntek

Sarina Bowen: Bountiful



amazongoodreads beleolvasó webpage
Egyszer egy pimasz, réz hajú turista tűnt fel Zara bárjában. S bár a lánynak több esze is lehetett volna, belement a játékba. Bonyodalommentes viszonynak ígérkezett - mindössze néhány tüzes nyári hétnek, amely után mindketten tovább lépnek, s élik az életüket.
Csakhogy a lány teherbe esett.
Két évvel később már megbékélt a gondolattal, hogy Mr Fogalmam-sincs-mi-a-vezetékneve sosem kerül elő. Míg egy napon a férfi egyszerűen besétált a kávézóba arcán azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
Dave Beringer sosem felejtette el azt a hónapot, amit a csípős modorú Zarával töltött. S bár közös éjjeleiken tapasztalta meg először a valódi intimitást, letaglózza a hír, hogy gyermeke született. Hiszen azok után, amin gyerekkorában keresztülment ő aztán sosem akart tartós kapcsolatot vagy saját családot.
Ám Vermont gyógyír a megkínzott lelkeknek. Mezői és gyümölcsösei - no meg egy nehezen elnyert szerelem - bőséges jutalommal szolgál.
“Don’t worry, beautiful. You’ll get what you need.”
Öt ok, a Bountiful olvasása mellett:

➊ Ebben a regényben összetalálkozik az írónő True North és Brooklyn Bruisers sorozata. Egyszerre egy, a vermonti vidéken játszódó, második esély románc, s ugyanakkor a sport témájú szerelmi sztorik jegyeit is viseli. Természetesen így jó néhány megszeretett karakter tűnik fel a lapokon, nevezetesen az almatermesztő Shipley klán és a new yorki hokicsapat tagjainak többsége. Ám aggodalomra semmi ok, akár önálló kötetként is élvezhető a könyv.

➋ Az írásmód ragyogó, mint Sarina műveiben mindig. A szöveg laza könnyedséggel sodor minket magával, s ráadásul az élénk részletességű leírásokból szinte süt, mennyire imádja az írónő mind a vermonti vidéket, mind a jégkorongot. Persze azt el kell ismerni, hogy a cselekmény nem hoz hatalmas fordulatokat, viszont a történet mindvégig szép ütemben halad előre. Az én szememben további jó pont a váltott nézőpontú narratíva.

➌ Fölös drámától mentesként jellemezném a regényt, annak ellenére, hogy Dave és Zara kapcsolata egy szenvedélyes egyéjszakás kalandként kezdődött, amely nyári románcba fordult, s végül nem tervezett terhességgel ért véget, amiről aztán a férfi csupán két év múltán szerzett tudomást.

➍ Itt is megnyilvánul, milyen nagyszerű tehetséggel alkot Sarina hihetően valóságos főszereplőket, akik a történt folyamán képesek változni és fejlődni. Mind a főhős, mind a hősnő esendő, ám szépen kidolgozott karakter. Dave védelmező természete teljesen meglágyította a szívemet, s nagyon tetszett Zara szókimondása valamint az, ahogyan vívódott a belső bizonytalanságával.

➎ Castro hogyan kell szakszerűen pelenkázni bemutatóval kísért baráti kiselőadása önmagában megérdemel egy csillagot. Azt a jelenetet olvasva a vigyor egyszerűen odaragadt az arcomra.

Kedvenc idézet:
“With you and me, it’s never just a kiss.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

Blogger Tricks

2017. október 17., kedd

Erin Watt: Paper Princess - Papír ​hercegnő

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?
„A Royal fiúk nem olyanok, mint amire számítottam...”
Számomra a Papír hercegnő maga az ellentmondás.
Sokáig ódzkodtam tőle, mert elriasztott a ya besorolása. S bár a főszereplők valóban mindössze 17 éves középiskolások, ráadásul olykor valóban éretlen tacskókként reagálnak egy-egy helyzetre, mégis, messze vannak attól a visszafogott ártatlanságtól, amivel az én agyam azonosítja az ifjúsági köteteket. Ugyan túl részletes erotikus jelenetek tömkelegétől sem kell tartani, de szitkozódások garmada és szexuális utalások serege mellett az alkohol, a kábítószer és a szerencsejáték szintén feltűnik a lapokon. Így én inkább egy szabad szájú new adultként jellemezném a sztorit.
„Mindig történik valami. Nem mindig jó.”
Azt a sztorit, amit több helyen is szappanoperaként, avagy épp a Pletykafészek és a Narancsvidék találkozásaként írtak le. Találón, mert valóban olyan. Ezernyi titoktól terhes a főszereplő família, plusz megannyi ’drámai’ csavar színesíti az eseményeket. Ami egyrészt nagyszerű, mert folyamatosan mozgásban van a történet, nem igen vannak üres járatok, mindig ott a kérdés, mit hoz a következő fejezet. Másrészt viszont be kell ismerni, hogy a fordulatok sora picit olyan érzetet kelt, mintha a szerzők felcsapták volna a romantikus műfaj klisé enciklopédiáját. Volt itt az eltitkolt gyermektől, a szerelmi háromszögön át, az elszegényedett rokon befogadásáig minden. Persze az is igaz, hogy a jól ismert helyzetek pont azért válhattak sablonokká, mert tetszik, nem tetszik, működnek. Szóval részemről kijár az elismerő főhajtás, amiért az egész kötet izgalmasan mozgalmas tudott maradni, ugyanakkor egy csöppet gúnyos szemöldök felvonással társítanám a közhelyek ekkora mértékű puffogtatása miatt.
„Teljesen felemészt. Forró, fájdalmas és erős.”
Még valamit hallottam gyakran emlegetni az Elle Kennedy és Jen Frederick közös alkotásában született sorozat kapcsán. Nevezetesen, hogy roppant addiktív, ám függővéggel záruló regényekből építkezik. Ezzel a két megállapítással szintén egyet kell értenem. A szöveg elképesztően jó stílusa, no meg az előbb említett eseménydússága szinte beszippantja az olvasót, és arra készteti, hogy vad iramban falja a sorokat... hogy aztán arculcsapásként érje, bizony messze még Ella és Reed boldog egymásra találása. Megnyugtatásként gyorsan megjegyzem, kettejük kalandos szerelme boldog véget ér majd a harmadik kötetben, s a negyedik illetve ötödik rész középpontjában már Eathan áll majd.
„Ezen a világon semmi sem csillog örökké.”
Node, vissza oda, hogy a cliffhanger még mindig az utálom listám élén tanyázik. Ugyanis itt nem szimplán arról van szó, hogy gyaníthatóan egy dög hárpia machinációján és/vagy egy önértékelési problémáit titkoló főhős gálásnak hitt baromságán alapuló hatalmas félreértés okozta érzelmi katyvasz közepén kellett búcsút mondanunk a szerelmeseknek. A keserű szájíz oka nálam az, hogy ezzel a lépéssel szinte teljesen romba dőlt a megannyi fordulat ellenére is mindössze kb két tyúklépésnyit előre haladó főszál, azaz Elláék kapcsolata. Ráadásul miután a szerzők elhitették velem, hogy egy szegény, ámde talpraesett leányzó a Kegyetlen játékokkal vetekedő közegben találja magát, és ott szépen – olykor egyenesen mulatságos hetykeséggel - helytáll, képesek voltak meglépni a közel megbocsáthatatlant: a szerelembe esés úgy összezavarja a hősnő buksiját, hogy a legújabb nehézséggel szembesülve a megfutamodás lesz a legjobb ötlete... Hát jaj!
„Még mindig hiszek abban, hogy vár rám valami jó is. Csak ki kell bírnom, hogy eljöjjön az én időm.”
Úgyhogy igen, a Papír hercegnő kapcsán kissé kesze-kuszák az érzéseim. Egyrészt imádtam, másrészt a szememet forgattam tőle. Elképesztően várom a folytatást, de egy induri-pindurit tartok is attól, milyen kalamajka zúdul még a nyakamba. Jó hír viszont, hogy gyaníthatóan nem túl hosszú várakozásra vagyok kárhoztatva, hiszen Sándor Alexandra Valéria máris dolgozik az Összetört herceg fordításán, sőt a kiadó honlapján is feltűnt már a kötet.

Kedvenc idézet:
„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”

Könyvinfók:


Erin Watt

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634571490
360 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Royal család 1.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Ella nézőpontú

Ki? Reed Royal & Ella Harper (17)
Hol? Bayview, Kirkwood
Mikor? ősz
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? nem

10.09. - Kelly & Lupi olvas
10.11. - Deszy Könyvajánlója
10.13. - Insane Life
10.15. - Könyvvilág
10.17. - Angelika blogja
10.19. - Sorok között
10.21. - CBooks
10.23. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Az állomásokon található leírások alapján a világ leggazdagabb embereinek neveit kell kitalálnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A 75 éves üzletember, New York polgármestere volt 11 évig, vagyona 47,5 milliárd dollár.
a Rafflecopter giveaway

2017. október 14., szombat

Sylvia Day: One With You - Eggyé ​válva

Gideon ​Cross. Annyira magától értetődő volt, hogy beleszeretek. Azonnal, első látásra. Teljesen. Visszavonhatatlanul. Egy álom vált valóra, amikor feleségül vett. De az, hogy a házasságunk működjön, életre szóló küzdelem. A szerelem átformál. A mi szerelmünk egyszerre menedék a vihar elől és pusztító szélvész. Két megtört lélek válik eggyé. Megmutattuk egymásnak a legmélyebb, legsötétebb titkainkat. Gideon a tükör, amelyben minden hibámat látom… és a szépségemet is. Mindent megad nekem, és most ideje bebizonyítanom, hogy mellette állok és támogatom, akárcsak ő engem. Együtt megbirkózhatunk azokkal, akik gonoszul közénk akarnak állni. De a legnagyobb csatánkat talán épp a fogadalommal kell megvívnunk, ami erőt ad nekünk. Az, hogy elköteleződtünk a szerelem mellett, csak a kezdet volt. Meg kell küzdenünk érte, és vagy még közelebb kerülünk egymáshoz, vagy… elválnak útjaink.
„… a nyilvánosság azt akarja látni, hogy a milliárdosból végre elbűvölő herceg lesz. Tündérmeséket akarnak (…) és happy endet.”
Véget ért a magával ragadó Crossfire széria. Túlélte az Ötven árnyalat trilógiával való folytonos összehasonlítgatást, azt, hogy a tervezett három kötet helyett öt könyv hosszúságúra nyúlt, s hogy a szerző bizony nem kapkodta el a befejezés megírását. Ráadásul idehaza még egy kiadóváltást is át kellett vészelniük a sorozat olvasóinak. Ám leküzdve minden bukkanót Gideon és Eva szerelmének története a lezárásához érkezett.
Rabul ejtve | Eggyé válva
Bevallom, nekem most jókora keszekuszaság uralkodik a szívemben és a gondolataimban egyaránt. Keserédes az elválás, hisz megkedvelt szereplőknek búcsút inteni mindig picit olyan, mint kedves barátoknak isten hozzádot mondani. Örülök, hogy életük részei lehettem egy rövid időre, de nehéz őket elengednem. Valamint ellentmondásos érzések kavarognak bennem a regénnyel kapcsolatban is.
Vitathatatlan, hogy az írónő érti a dolgát, sőt, az elmúlt évek alatt érezhető módon csiszolódott a stílusa, s hiszem, hogy jól tette, hogy a két utóbbi kötethez már váltott nézőpontú narratívát választott. Ugyanakkor képtelen vagyok szó nélkül hagyni két apróságot: Számomra úgy tűnt, mintha az eddigiektől is több sort szánt volna a helyenként akár teljességgel jelentéktelen szereplők külalakjának ismertetésére, illetve a jelenetváltások olykor annyira hirtelenek s elvágólagosak voltak, hogy az bennem sajnos a döcögősség, a darabosság érzetét keltette.
„A legocsmányabb dolgaink hoztak közelebb bennünket egymáshoz.”
A könyv tartalma szintúgy hozott hideget-meleget. Persze hihetetlen jó volt tanúja lenni, hogy végre valóban megnyíltak egymásnak és igazán összecsiszolódtak a főszereplők. Örömmel láttam, hogy a múltjuk okozta problémák nem tűntek el varázsütésre, csak mert összeházasodtak, hanem - ha olykor nehezükre is esett – közösen dolgoztak azon, hogy harmonikus közös életet teremthessenek. Egyaránt élveztem a vadítóan heves szerelmi jeleneteket, s a szívszaggatóan őszinte beszélgetések pillanatait. Azonban nehéz szemet hunynom a tény felett, hogy olyan valódi történés, amely igazán indokolhatná e hosszúra nyúlt kötet létét, nos, drámai túlzással élve elférne egy kés hegyén. Ráadásul az én szememben ez az újonnan behozott dráma fordulat erőltetett és kiszámítható volt. Ennek oka talán az, hogy a korábbi részekben semmiféle alapozás ezzel kapcsolatban nem történt. S mivel hiányoztak az elhintett magok, most kissé légből kapott volt egy ekkora csavart bevezetni, amely emellett a valódi kibontást sem kapta meg, csak egy kurta-furcsa magyarázat meg egy hirtelen lezárás jutott neki.
„Inspiráltuk egymást, változtunk és kiteljesedtünk egymás mellett.”
Mégis, szerintem megéri időt szánni az Eggyé válva olvasására, hiszen rengeteg Gideon és Eva pillanatot rejtenek a lapok. Őszinte és gyengéd, olykor fájdalmas, néhol érzékien játékos vagy épp perzselően szenvedélyes percek sokaságát örökít meg a regény, s így elviselhetően finommá teszi a sorozattól való búcsúzást.

Kedvenc idézet:
„Szükségét érezzük, hogy beszéljünk, és annak is, hogy meghallgassanak minket.”

Könyvinfók:


Sylvia Day

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Goitein Veronika
ISBN: 9789632936376
448 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus románc
Sorozat: Crossfire 5.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gideon Cross (28) & Eva Lauren Tramell (24)
Hol? New York, Westport, Ibiza, Rio
Mikor? szeptember
Érzékiség? tüzes
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem
Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

2017. szeptember 26., kedd

Hogyan NEM olvashattam a legújabb Sara Ney regényt

Elöljáróban: Ez a bejegyzés egy kicsit más, egy csöppet magán élménnyel terhelt, részben beharangozó, részben pedig véleményt megosztó agymenés. Akit inkább csak az érdekel, milyenek a könyvek, amelyek elindították ezt az egészet, azok keressék a félkövér részeket. 😉

Imádok olvasni. Élvezek új szerzőket és új sorozatokat felfedezni. Már maga a vadászat – a borítók mustrája, a fülszövegek tanulmányozása, az értékelések böngészése és az akciók hajkurászása – kellemes melegséggel tölti el könyvmoly szívemet. Ha pedig jól választok, akkor nagyszerű órákat tölthetek egy szórakoztató olvasmánnyal. Általában eztán jön az a rész, ahol világgá kürtölöm, micsoda szuper kis regényre bukkantam. Vagy épp nem… Mert van, hogy egy újabb gyöngyszem csábítása erősebb, mint a késztetés, hogy billentyűzet elé kucorodjak. Így esett ez akkor is, amikor hosszú hónapok hezitálását követően végre ismeretséget kötöttem Sara Ney How to Date a Douchebag szériájával. Teljesen levett a lábamról mindkét, akkoriban már elérhető kötet. Annyira tetszett az írásmód, a humor és romantika isteni elegye, hogy mindössze három nap leforgása alatt új kedvenc new adult sorozatot avattam, és alig vártam, hogy a trilógia záró részére is rátegyem a mancsomat. S bár mindig félve jelentkezek amerikai előolvasói példányokra, mihelyt szembe jött velem a lehetőség, már kattintottam is. Gondoltam, majd egyben áradozok nektek mindháromról.

No persze, ahogy azt Móricka elképzelte… ugyanis ebből sajnos egy, a blogolás bizony nem fenékig tejföl típusú élmény kerekedett. Tudom én, hogy kívülről csak az látszik, hű, nekünk mennyi könyvet küldenek a kiadók ingyen, meg hány regényt olvashatunk már jóval megjelenés előtt. Ráadásul hazudnék, ha azt mondanám, nem hihetetlenül megtisztelő, ha érdemesnek találtatunk arra, hogy egy szerző bizalmat szavazzon nekünk, mint ahogy azt is botorság lenne állítani, hogy nem szenzációs érzés kézbe venni a tiszteletpéldányokat. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, micsoda munka folyik a háttérben. Keresünk, kutatunk, jelentkezünk, egyeztetünk, majd újra egyeztetünk, fotózunk, megosztunk, olykor vitába keveredünk a technikával vagy épp a kommentelőkkel, véleményt alkotunk, bejegyzést írunk, képeket és montázsokat szerkesztünk, posztolunk és rajongva támogatjuk a szerzőket. Örömmel tesszük ez nem is vitás, de ez az, amit mi nyújtunk azokért a bizonyos ’ingyen’ kötetekért.

Szóval, kész voltam megint akár egy órát azon töprengeni, milyen képet is lőhetek majd az instára, milyen frappáns egysoros twitter posztban örömködhetek, s persze nekiduráltam magam a számomra mindig mumusnak számító fülszöveg magyarításnak. Aztán vártam, és még mindig vártam, hogy halljak a PR cég felől, vajon mikor landol a kindle-ömön a harmadik Douchebag történet. Nos, soha. Illetve az amazon persze hamarosan kiküldi az előrendelt példányomat, de ARC kötethez sajnálatosan nem lehetett szerencsém.

Volt már ilyen, lesz is, nem nagy dolog. Picit mindig szúr a visszautasítás, de túlteszi magát rajta az ember lánya, és ismét nekifut egy másik alkalommal. Hogy akkor mégis mi olyan fene különleges ebben az esetben, hogy itt untatlak vele titeket? Nos az, ahogyan az általam amúgy nagyra tartott marketing cég intézte ezt az ügyet. Ugyanis kitöltöttem a regisztrációs ívet, azt, amelyik kimondottan az előolvasói példányt célozta, mindent kétszer ellenőrizve, nehogy gubanc legyen. Később jeleztem, hogy nem kaptam emailt a beosztásról. A válasz: Feltehetően nem ment át a jelentkezésem. Előfordulhat, fene a számítástechnika olykor fellázadó bytjait. Majd jelezték mások is, hogy hasonlóan jártak, ám tőlük email címet kértek. Hmm… most akkor hogy is van ez? A blogom nem ütött meg egy szintet, esetleg az a gond, hogy nem angol az anyanyelvem, vagy más volt a ludas? Piszkált az dolog, de nagylányosan továbbléptem. Ám amikor pár napra rá megkaptam a promo poszthoz szükséges dolgokat, akkor elszakadt a cérna. Hiszen mindössze egy jelentkezési lapot töltöttem ki, ahol azt ikszeltem, hogy a megjelenés napja körül értékeléssel szeretnék részt venni a regény népszerűsítésében. Plusz a korábbi üzenetváltás alapján nem volt rostálás a jelentkezők között, mindössze az enyémet nem fogadta a rendszer. De lám, itt ez az email. Ha az első ilyen esett lett volna, nyelek egy nagyot. Csakhogy nem az volt! Érdekes véletlen, hogy mindannyiszor ugyanaz volt a bonyolítója a kampányoknak. *sóhaj*

Később, miután a fülemből szivárgó gőz felhője elült, persze megszólalt a józanabb énem is. Hiszen mi a legfontosabb? Az, hogy itt egy totál laza írónő, aki egy észveszejtően kellemes, váltott szemszögben elmesélt new adult sorozatot hozott össze, amit szerintem rengetegen imádnának kis hazánkban is. Mindhárom részben egy-egy egyetemi sztár atléta – birkózó, hogy pontosak legyünk - találja meg élete szerelmét az első találkozásra még szóba jöhetőnek sem gondolt leányzóban. A történetek kellemesen könnyedek, viccel és szócsatákkal fűszerezettek, s nem utolsó sorban szenvedélyesek. Bár apróbb bukkanók adódnak a főszereplők boldogságához vezető úton, nem kell attól tartani, hogy fölös drámázások cincálják az idegeinket. Nálam külön plusz volt, hogy előbb barátokká váltak a szereplők, csak aztán fordult szerelembe a kapcsolatuk. Őszintén hiszem, hogy azok, aki kedvelik az Off Campus köteteket, erre is vevők lennének.

És most megyek is, csekkolom a kindle-t, hátha frissítették, és végre nekikezdhetek a könyvnek. 😉

A sorozat kötetei:

Oz & Jameson
The Failing Hours
Zeke & Violet
The Learning Hours
Rhett & Laurel

Kedvcsinálók a 3. kötethez:


2017. szeptember 25., hétfő

Beth Flynn: Nine Minutes - Kilenc perc

Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
„A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”
Gyanítom, a kisebbség táborába fogok tartozni, de én bizony nem estem ki a papucsomból ettől a sztoritól. Pedig az általam korábban látott értékelések alapján bizony arra számítottam. Azt hittem, ettől a könyvtől elakad majd a szavam, és napokig jó féle poszt-könyv-mámorban lebegek majd. Nos, meglepő módon nem.
„… az ember nem kaphat meg mindent egy párkapcsolattól.”
A regény ígérete iszonyatosan csábított. A prológus elképesztő nagyot ütött, mondhatni a lapok mellé szögezett (legalább is egy időre). A regény utolsó 5% szintén hihetetlen intenzív élményt nyújtott, ráadásul elindított bennem egy sor mi van, ha gondolatot. Ám a köztes résszel bajban vagyok. Egyrészt látom a lehetőséget, másrészt képtelen voltam elveszni a sztoriban. Pedig az igazán jó kötetek egyik ismérve, hogy a történetben élek, hogy képtelen vagyok kiszakadni belőle, hogy a szereplőkkel lélegzek, aggódok és örülök. Itt ez sajnos nem történt meg. S faramuci módon ezért legfőképpen az a narratíva stílus a felelős, ami az egyik különlegessége a Kilenc percnek, nevezetesen, hogy autobiográfia szerűen meséli el a történéseket. Mindent Ginny szemszögéből, az ő visszaemlékezéséből tudhatunk meg. Viszont rendkívül tárgyilagos, higgadt és visszafogott módon. Úgy értem, nekem hiányzott a valódi érzelmi töltet, a tényleges mélység. Olyan volt, mintha a Leslie nevű újságíró által készített mélyinterjú anyagát hallgatnám. Azt az interjút, amihez láthatólag nem füllött igazán a foga a hősnőnek, mert bár a tényeket, a főbb eseményeket mind elmeséli, nem volt célja, hogy igazi karaktert adjon a szereplőknek, hogy magával rántson minket, olvasókat, abba az érzelmi zűrzavarba, ami a Grizzel töltött éveit áthathatta. És számomra emiatt mindössze közepes élményt jelentett az amúgy roppant sötét, tragédiáktól, manipulációktól és titkoktól súlyos történet.
„Az olvasók ezt akarják, egy szerelmi történetet, és szükségem van egy csattanóra a végén.”
Na igen, titkok. El kell ismernem, komoly konspirációs eszmefuttatást indított el bennem a könyv lezárása, annak ellenére, hogy voltaképp akár így, egymagában is fogyasztható. Ráadásul ezek a gondolatok elég felemás érzéseket keltenek bennem. Mert látom én, hogy Grizz micsoda bűntetteket követetett el, de atyám, azt kívánom, bárcsak lenne rá mód, hogy éljen, és újra egymásra találjanak Ginny-vel. Persze tudom, hogy Cicc törvényes férje ebben azért komoly akadályt jelentene, de őszintén szólva nekem csöppet sem szimpatikus a pasas, olyan nem jó értelemben bizsereg tőle a bőröm, így simán hajlandó lennék feláldozni az ügyért. Ugyanakkor persze nagyon is elképzelhető, hogy mindezt csak azért hordja össze az agyam, mert annyira epikus szerelmi történetet akartam, plusz áhítozok egy valódi happy endre. Az igazság viszont az, hogy ez a regény messze nem egy hagyományos értelemben vett love sztori. Nem édes, nem szexis, nem érzelmes. Könnyednek vagy rózsaszínnek meg aztán végképp nem mondanám. Érdekes. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Így egy különös befejezés passzolt hozzá a leginkább.

Kedvenc idézet:
„… hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért.”

Zenék a könyvben:

Steppenwolf – Magic Carpet Ride ♪ ♫ ♬
Jeannie C. Riley - Harper Valley P.T.A. ♪ ♫ ♬
The Moody Blues - Nights In White Satin ♪ ♫ ♬
Seals & Croft – Summer Breeze ♪ ♫ ♬
Jimi Hendrix - Star Spangled Banner ♪ ♫ ♬
Boston - More than A Feeling ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Beth Flynn

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634571438
288 oldal, kartonált

Műfaj: dark románc
Sorozat: Kilenc perc 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Ginny nézőpontú

Ki? Jason William Talbot & Guinevere Love Lemon
Hol? Dél Florida
Mikor? 1975-2000
Érzékiség? visszafogott
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? akár

09.25. – Angelika blogja
09.27.MFKata gondolatai
09.29.Sorok között
10.01.Könyvvilág
10.03.Betonka szerint a világ
10.05.Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az 1954-es, Benedek László által rendezett A vad című filmben egy ilyen motor hátán látható Marlon Brando.
a Rafflecopter giveaway

 
back to top